1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Említettem már, hogy szeretem Böszörményit? Azt hiszem, hogy igen. És azt, hogy várom a következő Ambróczy báró kötetet? Azt hiszem ez is megtörtént már.
Nem olyan régen megjelent az Ambróczy báró esetei trilógiának második része, és volt olyan szerencsém, hogy karácsonyra megkaptam.
Nem tudom, mit feltételeztek, hogy akkor mégis hogyan érhettem már most a végére, de azért tisztázni szeretném.
25.-én a nagyszüleimnél karácsonyozott a család, még ebéd előtt. Ebéd után nekiálltam az új könyvemnek, és csak olvastam és olvastam (Ez azért fontos, mert vacsorára a másik nagyihoz mentünk, és ott is olvastam. Dehát mit tudna kezdeni az egyetlen lányunoka négy fiúunokával?) . Így aztán 27.-én délután elégedetten tettem le a könyvemet és közöltem anyámékkal 1000 wattos vigyorgással, hogy elolvastam A Rudnay-gyilkosságokat.
Mili kisasszony és Ambróczy báró megmaradt az furcsa kis marakodós állapotukban, és immáron közös erővel vágnak bele a nyomozásba.
Mili egyre bátrabb és vakmerőbb tetteket visz végbe, ami a maiak szemszögéből nézve is nagy szó, viszont az 1900-as években botrány, ha egy nő ilyet csinál. Az új lendület ami Miliből árad fantasztikus.
Ambróczy báró azonban - véleményem szerint - egyre óvatosabb és körültekintőbb, ha Miliről van szó. Ki is jelenti, hogy a marosvásárhelyi Mili tekintse őt a bátyának és ezentúl ő is a hugaként fog Milivel viselkedni.
Most azonban visszább az agarakkal:
A báró és Mili ebben a kötetben Rudnay rendőrfőkapitánytól kap egy jó pár megoldhatatlannak tűnő ügy aktáját, amikre a rendőrségnek - mondhatni - már nincs türelme, Rudnay sorozatgyilkosságot feltételez, és ezt kellene bizonyítani, no meg ugye megoldani a rejtélyt. A nyomozás során egyre melegebb és izzasztóbb helyzetekbe futhatunk bele, amelyeket mostmár csak egyre több sérüléssel hagyhatnak el hőseink. Vagy épphogy megússzák karcolás nélkül.
Barátságok szövődnek és tévelyednek erőt próbáló, veszedelmes utakra.
Egyre sokasodnak a fellegek a gyilkosságokkal tűzdelt égbolton, és mégis; a ködön át a csillagok egyre jobban látszódnak.
Emma szála is tovább fut. Az író egy hatalmas húzással "feltámasztja" Hangay Emmát és vele egyszemélyben Gerlicét is, bár ők valamiféleképpen mégis csak halottak, hisz Kardos Cecíliaként élik mindennapjaikat, majd újfent menekülésre és bújkálásra kényszerülnek.
De nem akarom túlspoilerezni a könyvet.
Ahogy olvastam a regényt csupán egy dolog jutott a végén az eszembe:
Csak adja meg nekem Böszörményi azt, hogy Milit és a bárót nem boronálja össze! Csak ezt az egyet ne tegye!
Kívánságomnak elég személyes oka van: Rettentő módon meg tudok az ilyenért haragudni. Felhúzom magam rajta, elvégre:
1. Miért pont most jönnek össze?
2. Ha szerelmesek egymásba, vagy az egyik a másikba, akkor mit szenvedtetik egymást?
3. Az ilyen rózsaszín felhőmaszlaggal miért várnak mindig addig, amíg minden jó lesz?
Persze, lehet, hogy rosszul olvasom a jeleket, vagy csak egyszerűen csak belelátom a szerelem lehetőségét, mert annyira figyelek rá... De a báró féltése, és Mili "az én báróm"-ozása egyre inkább ordítva követeli a figyelmemet.
Bárcsak inkább egy ausztrál krokodillal boronálná őket össze az író (feltéve, ha egyáltalán össze akarja őket hozni).
Engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit hízelegjek magamnak azzal, hogy elhiszem: eljut ez a kívánságom az íróhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése