Sziasztok!
Szeretném bocsánatotokat kérni, amíg eddig nem írtam, és most szeretném jóvátenni ezt. Nyár óta már több könyvet is elolvastam, és írtam is hozzájuk, viszont nem jutottam el addig, hogy fel is töltsem őket. Most viszont nekiláttam ennek is. Szóval; apránként új könyvekről kerülnek fel bejegyzések.
Puszika
Lili
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Szeretem Böszörményi írásait. Megragadják és fogva tartják a figyelmemet, lekötik a képzeletem is. Ezt már több előző regényénél is tapasztaltam; a Gergő és a Zsófi könyveket olvasó énem a házi feladat megírása közben a fantáziáját és a figyelmének nagyobb részét lekötötte az, hogy vajon mi fog történni a könyvben a következő oldalakon, és pont ezért a lecke mindig hamar elkészült, bár az általános iskolás énem nem tudta volna visszaidézni már tíz perccel a napközis tanárnak, hogy mi volt a leckében, de szerencsére ilyenkor soha nem került a tanár célkeresztjébe a leckével kapcsolatban. Egy kínszenvedés volt akkor kivárni, hogy hazaérjen és a szülei kikérdezzék őt a napjáról, no meg a leckéjéből, sőt aztán még a vacsorát is végigülni! Phhhfff...
Valahogy azonban sikerült ilyenkor a figyelmem a (szüleimnek) megfelelőbb arányban szétosztanom, így hamar megszabadultam a figyelő szemektől és nyugodt körülmények közt olvashattam. Mondhatni: az eddigi gyerekkoromat Böszörményi könyvei kísérik. Emlékszek Monyákos Tuba történeteire, Jonatán furmányos kalandjaira és a Rontásűzők ikreire is.
A Leányrablás Budapesten véletlenül került a kezembe, amikor már azt hittem: Böszörményi könyveiből már kinőttem.
Bevallom, nagyon meglepődtem, amikor a vöröspöttyös könyvek között rábukkantam egy gyönyörű borítójú könyvre, ami - mint kiderült - egy Böszörményi könyv volt. Ez az idei nyáron volt, pont a Vörösmarty téren lévő könyvhéten, pont amikor már elkezdett megváltozni az ízlésem könyvek terén, és a vöröspöttyösök közt már csak szórakozásból néztem szét, no meg azért, hogy minél később kelljen otthagynom a könyvimádók álmai netovábbjának számító, általam csak Könyves főtérnek elkeresztelt csodát. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy pont ilyen vörös pöttyel megbélyegzett könyv formájában találok rá egy olyan Böszörményi-könyvre, amire előjön a "márpedig én ezt AKAROM" effektus. Sejthető, hogy miután a borító és a hátuján lévő szöveg (amit ugyanúgy fülszövegnek hívok, bár nem is a borító behajtott fülén van) csapdába ejtett, a könyv azonnal a birtokomba került, és már a vonaton hazafele jövet nekiálltam falni a betűit.
Lenyűgözött, ahogy az időben ugrált, ami máskor talán zavaró lett volna, itt viszont teljesen helyénvalónak éreztem, ahogy Emma és Mili sorsa két időben alakul, vonzott Ambróczy báró titokzatossága, és megfogta a figyelmemet Agáta mama kedves törődése. Tetszett, ahogy a nyomozói munka során Mili és a báró szurkapiszkái, és makacsságai fel-feltünedeztek, mégis mindketten törődtek a másikkal. Örültem, hogy a cselekménynek van dinamikája, s ezért vígan száguldozik keresztül-kasul a lapokon. Amikor kiolvastam a könyvet, csak egyben reménykedhettem: hogy minél hamarabb jön a folytatás, és nem kell sokat várnom a következő kötet kézbe vételéig.
Ezért figyelmem továbbra is megosztott marad, míg a következő könyv a kezembe nem kerül: figyelem a hírfolyamokat, hátha egyszer csak szembejön velem a folytatásról szóló hír, és próbálok a kötelező olvasmányaimra odafigyelő olvasást folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése