ÉC – Családcsere

Hortensia teljesen különbözik hóbortos, mozirajongó szüleitől, feltaláló nagybátyjától és háborúsdit játszó nagyapjától. Úgy érzi, bolondok házában él, ahol mindig üres a hűtő, ahol folyton felrobban valami és ahol a családtagok a régen elhunyt nagymama szellemével társalognak. Martinnak azonban éppen ilyen család való! Náluk minden nap kiszámíthatóan unalmasan telik, tökéletesen tiszta házban élnek, ahol a vacsora 33 percig tart. A két osztálytárs fejéből egyszerre pattan ki a mentő ötlet: egy hétre családot cserélnek!

Van két nagyon jó barát; Hortensia és Martin.
Hortensia teljes felfordulásban él. Az anyja író, az apja zenész, a nagybátja feltaláló, a nagyapja pedig háborús tábornoknak képzeli magát és egy patkánnyal van „szolgálatban”. A hűtőjük mindig üres, ráadásul minden hozzátartozója a régen megboldogult nagymamával beszélget. Hortensia úgy érzi, menten meg tudna őrülni. Irigyli Martint.
Martin egy teljesen „normális” családban él Hortensia fogalmai szerint, míg Martin inkább az „unalmas” kategóriába sorolná a családját. A vacsora náluk állandóan 33 percig tart, az anyuka rendszeresen takarít, minden hétfőn előre megírja a következő heti ebéd étrendjét. Martin irigyli Hortensiát.
A két barátnak eszébe jut egy remek ötlet: Cseréljenek egy hétre családot!
Egy hét alatt mindketten negatív élményeket szereznek a másik családjában:
- Martin nem tud rendesen enni.
- Hortensia nem tud senkivel beszélgetni, ezért a szomszédban lakó kutyával és a nagymamájával is elkezd beszélgetni.
- Martin nem tud aludni.
- Hortensia elolvassa anyja regényeit.
- Martin fél Hortensia nagyapjának patkányától, Nikitától.
- Hortensia történeteket kezd el kitalálni.
Mindketten rájönnek, hogy jobban hasonlítanak a családjukhoz, mint hinnék. Az egy hét várva várt vége után közlik egymással, hogy érdekes volt; de soha többé még egy ilyet!

Az utóbbi időben rengeteg nyáltól csörögő, romantikus regényt olvastam; ezért felüdülés volt egy romantika nélküli könyvet olvasni.
A könyv olvasása közben az ember megtanulja értékelni a családját, rokonait, barátait.
Érdekes, tartalmas könyv, lehet élvezni, a furcsaságok, amik benne vannak, élvezetessé teszik a könyvet, pörögnek benne az események, és nem vontatott. Élveztem a történetét, kisebb poénjait, és okultam belőle. Ahogy te is fogsz, ha elolvasod.

Éléonore Cannone:
1971-ben született. Gyermekkorában sokat képzelődött, álmodozott, történeteket talált ki. Azt gondolta, az utazás sok lehetőséget feltár előtte, így rengeteget utazott. 2007-ben jelent meg első felnőtt regénye. Jelenleg Párizsban él és alkot.

PS - Rajongás

„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz." Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen csodás szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie egyszer csak azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva épp egy fiúiskola báljára surran be barátnőjével, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a jóképű és lovagias fiatalemberbe szeretnek bele... Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh különc viselkedése végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?

Ashleigh igazi rajongó; megszállottként tud rajongani, bármiért. Emiatt sokan ferde szemmel néznek rá, de Julie-t nem zavarja (egyébként az ő szemszögéből íródott a könyv).
Ashleigh most éppen a Büszkeség és balítéletért él-hal. Julie is szereti a könyvet, de ő a „csendes, visszafogott” rajongás híve. Nem úgy Ashleigh! Julie legnagyobb megrökönyödésére be akar lógni a közeli fiúiskola báljára, és ha ez a tény önmagában nem lenne elég, még Julie – t is magával akarja rángatni. Természetesen Julie - nak nem nagyon van más választása. A bálon megismerkednek két jóképű sráccal, Neddel és Parral. Mindkét lány úgy érzi, megtalálta élete szerelmét – Parr személyében. A bál után Ashleigh-nek újabb ötlettel áll elő. Hogy találkozhassanak a fiúkkal jelentkezniük kell a fiúiskola színdarabjába, erre Julie-t is rákényszeríti. Ash egy félreértés után meg van győződve arról, hogy Julie Nedbe szerelmes. Julie inkább nem magyarázkodik, hanem a háttérbe húzódik, és kiönti szívét Samanthának, a kertszomszédjának, akinek van egy iszonyatosan jóképű bátyja; Zach…
A próbák vígan telnek, és időközben a nagy rohanás közepette elege lesz a nyomulós Sethből, akit az irodalmi magazin szerkesztőségéből ismer, és elszántan legyeskedik körülötte.
Közben elérkezik Julie szülinapja, de ahelyett, hogy örülne ennek a ténynek, csak siránkozik, hogy tizenhat éves létére még sohasem csókolózott. Zach felajánlja, hogy „gyakorolja” vele a csókolózást…  A csókokat azonban semmisnek tekintik, hiszen Julie Parrba szerelmes, Zachnak pedig barátnője van. Ash rájön, hogy valójában Nedet szereti.
Julie-nak be kell ugrania a főszerepre a színdarabban, amikor a főszerepet játszó lányt az anyukája szobafogságra ítéli. Ez Julie számára egyet jelent: Csókolóznia kell Parral a színpadon. A csók mindkettejüket mélyen megérinti, de vége a darabnak, megvolt a bemutató, így nem találkoznak többet egymással. Ám Ash és Zach közbenjárásának hála mégis találkoznak. Parr ugyanis Ash unszolására segít Julie-nak lerázni Sethet, aztán valamilyen úton-módon Julie és Parr mégis kettesben maradnak; kitörnek belőlük a rejtett érzelmek, és bevallják egymásnak szerelmüket.

Elképesztő, lenyűgöző, romantikus regény. Minden vonás megvan benne, ami egy ilyen fajtájú könyvbe kell. Az események több szálon futnak, mégis keresztezik egymást. De még így is érezhetően könnyed, vidám, szép, humoros és közérthető. S bár az egész Julie szemszögéből íródott, érződik a többi szereplő hangulata a regényben. Egyaránt ajánlom mindenkinek; nemtől és kortól függetlenül.
Ez az egyik legnagyobb könyvélményem, pedig már volt egy pár…

RH - Bizalomjáték

Semmi sem fogható az első csókhoz... Na ne! Szó sem lehet róla! Sean Reed? A párom? Az egész tábvez-képzésre?! Lehet, hogy Sean gyönyörű mélykék szeme megdobogtatja a szívem, de attól még hírhedt bajkeverő! És most egész nyáron vele leszek összezárva? Hát ez nagyon nem fog működni! Hiába káprázatos a mosolya. Nem, nem és nem!


Jessica alig várja a tábvez (táborvezető) képzést. Legjobb barátnőjével Lizzel együtt jelentkezett, és mindkettejüket beválasztották. Arra gondol, hogy milyen szuper lesz az egész nyár. Mikor azonban beosztják őt egy teljes hétre egy olyan srác mellé, akit ki nem állhat, akkor már egészen másképp gondolja…
Sean Reed egy olyan srác, aki a 10-ből 9 pontot elér a mércén, gyilkos a mosolya és gyönyörű a szeme. Jessica azonban nem csak ezeket látja benne: a srác kígyót tett Jess ágyába, csalt egy játékban… Jess képtelen megbízni benne, holott ez nagyon fontos lenne; csak ha bíznak egymásban, akkor sikerül átmenniük a tábvez képzésen, és lehetnek tábvezek. Egyszer eltévednek az erdőben, és kénytelenek kint éjszakázni. Jess megtanul bízni a srácban, és rádöbben, hogy végig odáig volt a fiúért, de amikor az csalt – azaz magára vállalta, hogy csalt, csak azért, hogy a tesóját ne tiltsák ki a táborból – elveszítette Seanben való bizalmát. Az erdőben bevallják egymásnak, hogy amikor első nyáron találkoztak, akkor tetszettek egymásnak, de azt nem, hogy most is szeretik egymást.
Másnap visszatalálnak a táborba és mindenki örül nekik. Rá egy napra, a tábvez képzés utolsó napján mindketten beúsznak a tábor zászlajáért, amit csak a legbátrabbak tesznek meg. Sean megcsókolja a mólón Jess-t, így esik meg Jessica első csókja, azzal a sráccal, akit szeret, és aki viszont szereti őt.


Kevés könyv van, amit nem szeretek, de ez igazán jó volt. Jó, számítani lehetett arra, hogy a végén összejönnek, de ez csak azért van, mert az elejére rá van írva, hogy „Első csók sorozat; 1. rész”. Végig izgalmas, és nem egy elcsépelt szerelmi történet, ami szerintem sokat számít.

Új könyvek - új élmények

Mint tudjátok csütörtökön kezdődtek a 87. Ünnepi Könyvhét.

Igazából a megnyitói programok, ha jól tudom, már szerdán délután lezajlottak. Én azonban csütörtökön mentem ki a barátnőmmel, és egy idő után - csekély 2 és fél óra - megtaláltam pár könyvet, amiket jó kedvezményekkel meg is tudtam vásárolni.

Az első könyv, amiért célirányosan mentem is, Böszörményi Gyula új "fél könyvét" szerettem volna megvenni, amire 33%-os kedvezmény volt.

Azért vettem meg már csütörtökön a könyvet, mert vasárnap Böszörményi dedikálta őket, és addigra már el szerettem volna olvasni.

Szerencsére nem hagytam vasárnapra, a dedikálás időpontjára a vásárlást, mert amikor vasárnap mentem a dedikálásra, akkor már elfogyott a standokról az összes ottani példány.

 

Egy másik könyv, amit 30%-os kedvezménnyel lehetett megvásárolni, szintén a birtokomba került. Ezt tulajdonképpen a szüleimtől kaptam ajándékba, csak én választhattam a könyvet magamnak. :-)

 

A harmadik könyvet is ajándékba kaptam, a nagyszüleimtől a pár nappal előtti szülinapom alkalmából, és én választhattam ki magamnak, mert már nem tudtak nekem mit választani maguktól. :-)

Ezt a könyvet is már régebben kinéztem magamnak, csak úgy voltam vele, hogy olcsóbban hozzájutok a könyvhéten.

EB - Üvöltő szelek

Előre kell bocsátanom, hogy hiába az EB - Üvöltő szelek a cím, nem a focis Európa bajnokságról és az azon történő balhékról lesz szó, bár ha lenne egy olyan újságíró, aki ilyen címmel jelenteti meg egy, az előbb említett témájú focis cikkét, az nagy poén lenne. :-)

Szerelem, gyűlölet, bosszú. Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig - s talán azon túl is - tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. "Emily húgom élete egyetlen fél év kivételével teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között"- írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története.

Emily Brontë nagy mesternek számít ezzel a művével, ahhoz képest, hogy ez az egyetlen prózai műve, ráadásul elszigetelten is élt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a fantáziája nem szárnyalhatott szabadon. Hisz ha az ember egyedül tölt egy jó időt, akkor elkezd történeteket gyártani saját magának, de ezeket nem sokan vetik papírra.

Ami magát a könyvet illeti, vagyis magát az írott részét...
A maga módján nagyon tetszett. Nem olvastam még hasonló romantikus könyvet, ami nagy dolog, mert elég sokat olvastam már, tekintve, hogy volt egy nagy "romantikus könyv" korszakom, amikor vég nélkül azokat olvastam, bár ezen valószínűleg minden lány keresztül esett már.

A történet a múltban történik, és egy derék, régebben a háznál szolgáló asszony meséli el az új bérlőnek a történetet, amikor az betegen fekszik. Az elbeszélés fokozatosan közeledik a jelen ideje felé, majd el is éri azt. Ekkor a bérlő fogja sátorfáját, és elmegy arról a vidékről, de bérletét fenn tartja. Később visszatér, majd a derék szolgáló - aki ugyan eléggé pletykás ugyebár, hisz tulajdonképp egy vadidegennek elmeséli az egész történetet, pár nappal a bérlet kivétele után... - újra mesélni kezd, és elmeséli az a "részt" a történetből, ami a bérlő távolléte alatt történt.

Ez nem egy tipikus, rózsaszín romantikus regény; pont egy olyan szerelmi történet, ahol a szerelem miatt többet szenved az ember, mint amennyit örül. Kissé olyan Rómeó és Júlia feeling, csak nincsenek benne kimondottan ugyanolyan elemek.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek, akinek elege van a sok nyálas, happy könyvekből.

Extra:
Itt nem lehet tisztán megállapítani, hogy ki a főszereplője ennek az egész műnek, hisz a személyek változnak a történetben, de a mesélő cseléd és az őt hallgató bérlő se lehet főszerepben, hisz a történetben nincs nagy szerepe egyikőjüknek sem.

EL - Fenevadak kertje

Erik Larson az amerikai dokumentarista próza széles körben elismert és az olvasók által is mestere. Aki ez alkalommal Hitler hatalomra kerülésének idejébe kalauzol el bennünket.

1933, Berlin. Ebben az évben nevezik ki William E. Dodd történészprofesszort a hitleri Németország amerikai nagykövetének,, egy olyan évben, amely a későbbiekből visszatekintve a történelem fordulópontjának bizonyult.

Dodd, a kifogástalan modorú chicagói professzor magával viszi a feleségét, a fiát és az életvidám lányát, Marthát. Marthát eleinte elbűvölik a fogadások, a pompa és a Harmadik Birodalom jóképű ifjai, akik ragályosan lelkesedtek azon elképzelés iránt, miszerint Németországnak vezető szerephez kell jutnia a világban. Mivel bolondul az "Új Németországért", a lány újabb és újabb szerelmi viszonyokba bonyolódik, köztük a meglepően tiszteletreméltó Gestapo-vezérrel, Rudolf Dielsszel.

Dodd aggódva figyeli a zsidók elleni támadásokat, a sajtócenzúrát, és a készülő új törvénytervezetek közkézen forgó vázlatait. A hitleri vezetés lényege már az első évben feltárul, és az árnyak egyre erősödnek, így Doddék az izgalmak, az intrikák és romantikus kalandok mellett megtapasztalják a borzalmakat is, miközben az erőszak és gyilkossághullám felfedi Hitler valódi jellemét és kegyetlen törtetését.

A szerző Dodd és a lánya, Martha naplóinak segítségével mutatja be, milyen volt ennek a kegyetlen időszaknak a kezdete , Hitler, Goebbels, Göring és a többi fenevad közvetlen közeléből szemlélve.

Larson egy kiváló dokumentarista író, akinek egyedülálló képessége, hogy az elejtett félmondata alapján akár az egész karakter jellemét felépíthessük magunkban.

Ezúttal a hitleri Németországba kalauzol bennünket Mr. Dodd amerikai nagykövet és családja által.

Dodd és lánya, Martha szeretne hinni a német megújulási forradalomban, és eleinte nem szeretnék meglátni a német brutalitásra utaló jeleket. Martha ledér és apja nem nagyvilági életét követve lehetünk részesei a második világháború előtti Németország napjainak, és tanúi lehetünk a Dodd család ébredésének is Németországgal kapcsolatban.
Belepillanthatunk az amerikai elnök és külügyminisztérium politikai és társadalmi viszonyaiba, de a végén láthatjuk a becsületes, igazmondó ember bukását is.

Egyik fontos tulajdonsága még a könyvnek, hogy nem tár elénk egy végső következtetést, hanem végig tényeket közöl velünk, és hagyja, hogy levonjuk saját következtetéseinket. Ami azt gondolom, hogy a mai világban fontos, tekintve, hogy gondolkozásra ösztönzi az embereket ebben a gondolattalan, kész információt adó világban.

AC - Gyilkosság Mezopotámiában

Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:
"Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod."
Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…

Ugyebár nemrégen volt a kompetenciamérés a diákoknál, és nekem is kellett írnom.

A hírek ugyan arról szólnak, hogy milyen nehéz feladatok voltak, de az igazság az, hogy nagyon könnyű volt az egész, például az egyik feladat konkrétan az volt, hogy vajon mennyi 500g-200g?
Gondolom ez most mindenkinek nagy lelki válságot okoz, nyúltok a számológépeitekért, hogy beleüssétek...
Hogy ezt most miért vezetem így fel? A szabályok szerint az írásokra kijelölt 45 percben nem lehetett hamarabb elhagyni a termet vagy elektronikus eszközt használni, és annak ellenére, hogy mind 30 perc alatt végeztünk egy-egy szakasszal.
Így aztán előkerültek a táskákból az olvasmányok, és azokkal foglaltuk el magunkat, míg ki nem mehettünk.

Én aznap pont nem vittem magammal könyvet, mert annyira pici volt a táskám, hogy nem fért volna bele az a vastag könyv,  amit egyébként olvasok. Így az első szünetben egy szintén könyv nélküli barátnőmmel meglátogattuk az iskola könyvtárát, és kivettünk egy-egy könyvet.
Nekem ez Agatha Christie Gyilkosság Mezopotámiábanja volt.
Úgy gondoltam, hogy majd a mérés befejeztével visszaviszem, de mire addig eljutottam időben, pont beindult a cselekmény, és én meggondoltam magam.

Nem tudom, ki mennyi Agatha Christiet olvas. Én egy időben nagyon ráakadtam és csak tőle olvastam vagy két hónapon keresztül.
Aki olvas tőle, az tudja, hogy vannak olyan könyvek amikor nagyon hamar rájön az olvasó, hogy ki a gyilkos, de ez pont NEM ilyen könyv.

Egy ápolónő szemszögéből olvassuk az egészet, akinek a furcsa múltú, ideges, ugyanakkor meg is fenyegetett úrnőjét, vagyis inkább ápoltját meggyilkolják. Az éles eszű, és nagy tűrőképességű ápolónő Hercule Poirot segítségére lesz, aki pont akkor vetődött arra az Isten hátamögötti helyre, az egyébként régészettel foglalkozó csapat közelébe, ahová már csak egy lépés meghívni a mókás franciát.
A szálak az olvasó számára inkább bonyolódni látszanak, semmint tisztázódnának.

Most akkor ki szerelmes kibe? Milyen fény is volt az a lelettárban? Ki akarná bántani Mrs. Leidert? És kinek válik "szokássá a gyilkosság", hogy még egy embert megöl időközben?

Poirot-nak persze nem jelent gondot a rejtély, így végül mi is megtudhatjuk az igazat.

ACD - A brixtoni rejtély

A naiv Watson doktor, Canon Doyle klasszikus bűnügyi történeteinek jeles szereplője és narrátora ebben a történetben ismeri meg a Sherlock Holmes névre hallgató különös úriembert, akiről hamarosan kiderül, hogy zseniális magándetektív. Gyors egymásutánban két rejtélyes gyilkosság történik, mindkét áldozta makulátlan úriember. Mindkét helyszínen a falra vérrel írva egy német szó: Rache, azaz Bosszú! Ki a bosszúálló, és mi a két szörnyű gyilkosság oka? Csak a zseniális Sherlock Holmes találja meg a brixtoni rejtély kulcsát.

Mindig is kíváncsi voltam, hogy hozta össze a sors Watsont és Sherlock Holmest, de soha nem kerestem rá, vajon melyik könyv fog fényt deríteni erre a tényre, így csak sodródtam az árral.
A múltkor a MEK-en kerestem egy könyvet, hogy hazafelé a avonaton legyen mit olvasnom, mert a könyvem túl vastag volt, hogy magammal cipeljem. Ekkor találtam rá A brinxtoni rejtély című könyvre.

Bevallom kissé furcsának találtam a könyvet, és azt hittem több SH-sztori van benne, amikor a rejtély rész véget ért, és nem találtam meg az okfejtési részt, mert a következő nagy rész egy régi történetbe fogott bele, ami látszólag nem kapcsolódott az előzőhöz. Csalódtam, de azért tovább olvastam. A végén jöttem rá, hogy az egész második rész az okfejtés volt, csak nem látszott világosan.

A történet maga az, hogy egy üzletembert meggyilkolnak, és a tetthelyen vérrel a falra a német "Rache" vagyis bosszú szót írta fel a tettes. Mivel a nagy rendőrségi nyomozók nem jutnak sokra az üggyel Holmest hívják segítségül. A nyomozás egész jól halad, legalábbis a rendőrségi felügyelők szerint, de mire a feltételezett gyanúsítottat holtan találják meg, mielőtt bármit mondhatna nekik. Derült égből villámcsapásként Holmes előkeríti a tettest, majd elmeséli a háttértörténetet, amit addig nem tudhattunk.

Összeségében ez egy jó könyv, csak a többi SH után az ember nem ilyet várna. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az egyik legelső SH-könyv, tehát várható, hogy gyengébb a későbbieknél.

OS - Apa, randizhatok egy lovaggal?

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkes, hogy apjával Pestre kellett költöznie a munkája miatt. Egyik éjjel azonban különös, máikus világgal álmodik, ahol ő egy varázsló, és ettől kezdve álmában mindig egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Vajon bele lehet zúgni valakinek az állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen máguslány, és túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose lázná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is a könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Mit jelent, szeretni mindhalálig?

Melyik lány ne szeretné, ha a jóképű lovag a valóságban is létezne, nem csak az álmainkban szerepelne, éjszakánként? Mia Anne nagyon életszerűen álmodik, de amikor rájön, hogy az éjszakai álomvilága is valódi, ráadásul a világok kapcsolatban állnak egymással, és már két világban is üldözik a normális helyzetben csak a sci-fikben létező lények, kénytelen elfogadni, hogy mi a helyzet.
Amikor álmodik, másokat is, több ezer embert magával ránt álmába, majd csak akkor tudnak felébredni az akaratukon kívül alvó emberek, amikor Mia Anne is felébred. Ráadásul az álomvilágában több százan is meghalnak, hogy egy istennek ereje legyen, mindezt azalatt míg a lány alszik.
Mia Anne véletlenül áthozza a saját világába az álomvilágából a lovagját és néhány társát, majd ebben a világban egyesült erővel próbálják meg legyőzni a világuralomra törő istent (ami az előző mondataimból nem derült ki: az istennek azért kell megöletnie az álmodó embereket, mert a lelkükből táplálkozik, míg az ébrenléti világban az érzéseikből).

On Sai könyveiről már sok jót hallottam, de eddig még egyet sem olvastam. Most húsvétra megkaptam ezt a könyvet (tudom, az már régen volt, és még csak most jön róla a bejegyzés...) és beigazolódott, hogy a többieknek igaza volt, amikor beszéltek nekem az íróról.

Hihetetlen fordulatokat képes hozni, szépen fogalmazza meg a mondandóját, logikája és szerkezete követhető.

Nos magáról a könyvről még:
Imponált (váó, milyen szavakat nem tudok előásni a memóriámból), hogy az egész egyes szám harmadik személyben íródott, mégis fejezetenként ki volt hegyezve egy-egy szereplő gondolataira, érzéseire.
Tetszett az is, ahogy az álomvilág ki volt dolgozva, szerkezetileg fel volt építve, és nem ütközött ellenmondásokba a saját magával (mondjuk ez is az író érdemei közé sorolható inkább).

Mindenkinek ajánlom aki:
- ki szeretne kapcsolódni
- ki akar lépni a komfortzónájából
- szereti a fantasy regényeket
- egy jó könyvet szeretne olvasni egy jó magyar írótól (abból jön, hogy magyar, hogy nincs fordító, és Szegeden adták ki)

TW - Ahol te vagy

Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.

Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.

Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.

Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását.

Nem tudom, hogy most kellene ezt megírnom, vagy hagyni, hagy ülepedjen le ez az egész, amit most olvastam. De úgy döntöttem inkább nekiugrok és megírom, hosz már egy pár könyvvel megtettem, hogy "hagytam leülepedni" és a vége az lett, hogy nem írtam róla túl sokat, vagy éppen semmit se, de volt már olyan is, higy sok-sok szón át ömlengtem róla.
Az a helyzet, hogy mindig akkor találok egy izgalmas, érdekfeszítő könyvet, amikor sokat kellene tanulnom, és így mindig elvonódik a figyelmem a tanulnivalóról, mert lebilincsel az, amit olvasok.

Erre a könyvre is véletlenül találtam rá, de nagyon élveztem.

Eleinte úgy voltam vele, hogy a könyv kicsit Alkonyat-szerű, a furcsa szerelmi ügyeivel, de végül rájöttem, hogy az össz hasonlóság az az, hogy 2 fiú áll a szerelmi kapcsolatok hálójában (nem arra célzok, hogy esetleg melegek lennének), hisz ugye itt 1 lány helyett 2 van. Aztán valamiért Szurovecz Kitti Gyémántfiújával akartam összefüggésbe hozni, de az sem stimmelt.
Ami azt illeti volt még egy kósza gondolatom, hogy talán a Los Angeles üdvöskéihez hasonlít, de rájöttem, hogy baromságot művelek: Nem bízom az író eredetiségében, és ezért mindenhol megpróbálom lebuktatni őt. De az az igazság, hogy nem lehet; feddhetetlen, egyedi történetet írt, megérdemli a bizalmat.

Tammara Webber szereplői életre keltek, és bár filmsztárok, vagyis inkább csak főleg színészek voltak a középpontban, a zűrjeikkel, tapasztalásaikkal, tetteikkel, gondolataikkal emberek, sőt hétköznapiak lettek.

Az írónő egy határvonalon tartotta őket a sztárság és az esendőség között; egyszerre voltak valódiak és elérhetők, ugyanakkor hamisak és esendőek is.

Tetszett, ahogy váltogatta a szemszögeket, és ebben a részben már nem csak Reid és Emma szemszöge volt, de Graham és Brooke is ki volt hangosítva.
Tetszett, hogy a történet, vagyis a könyv ott folytatódott, ahol az első rész véget ért, és a szereplők múltjából is kerültek elő részek.
Tetszett, hogy Tammara Webber tudott mindig új és új, meglepőnél meglepőbb fordulatokat hozni, s a könyv végén minden főszereplő - mind a 4 - tanult valamit, tapasztlalt új dolgokat, és minket is próbáltak okítani. (Hogy ez kinek mennyire jön át az egyéni.)
Tetszett, hogy az előző részhez képest mélyebb lett a mondatok és a gondolatok tartalma, így simán le tudta pipálni a folytatás az előzőt, ami a több részes történeteknek a feladata.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy tipikus ajánlás, hisz a cselekményről nem sokat mondtam, de ebből nem szeretnék spoilert adni, mindenki olvassa el, de csakis az első rész után! :-)

TW - A sorok között

Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. 
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: 
egyszerűen normális lány szeretne lenni.

Emma egy szárnyait próbálgató, egyenlőre nem túl híres filmszínész, aki a híres Reid Alexander mellett játszik főhősnőt egy Jane Austen adaptációban.
Reidnak mindene megvan amiről más korabeli csak álmodhat: pénz, hírnév, siker és persze lányok tömkelege, akik bármikor szétnyitnák a lábukat a sztárnak. Emma és Reid pár korukbeli színésszel forgatni megy, ahol valamilyen úton-módon összejönnek, pedig Emma nem igazán szerelmes a srácba, vagy nem akar az lenni belé, hisz a fiúnak eddig csak futó kapcsolatai voltak, és Emma első kapcsolatában nem akar egy szexre épülő kapcsolatot, olyat ami nem jelent többet Reid számára, mint egy újabb kalandot. Érzi, a srácot nagyon zavarja,  hogy nem omlik a karjaiba és vágja neki hanyatt magát elsőre. Végül mégis megegyeznek, hogy másik síkra terelik a kapcsolatukat (vagyis lefekszenek egymással), de még az este előtt Emma olyat hall meg Reidtól és egyben Reidról, hogy úgy dönt maga mögött hagyja a srácot.

Eközben persze mellékszálak is futnak, amik vannak olyan érdekesek, mint maga a főszál, de nem akarom teljesen lelőni a könyv tartalmát.
A könyv annál a pontnál még nem ér véget, hogy Reid és Emma szakítanak. Halad tovább az idő és a történet, Reid bocsánatot kér Emmától, és még egy esélyet... Emma New Yorkba utazik egyetemnézőbe, ahol váratlanul találkozik egy szereplőtársával, akivel nagyon jóban volt, és ha Reid nem jön be a képbe, valószínűleg összejöttek volna...
És itt, New Yorknál ér véget a történet.

Nem tudom, Tammara Webbernek mi volt a célja, de én a szereplők többségét nagyon megszerettem, és tetszett a történet levezetése is. Ahogy láttam, hogy próbálja Emma a hétköznapokat és a színészetet egyensúlyba hozni, annyira életszerű volt, hogy lehetetlen volt nemszeretni érte a karaktert és az írónőt. Reid gondolatai is pont olyanok, amik színvonalban (írási és nem tartalmi színvonalban) megállják a helyüket Emma gondolatai, szemszögei mellett.
Összességében nagyon várom, hogy elolvassam a második részt, hogy megismerjem a szereplők további sorsát, és lássam, hova tudja még fokozni Tammara Webber a hangulatot, és izgalmakat.

GdT & DK - Trollvadászok

Jim Sturges tipikus kertvárosi kamasz a kaliforniai San Bernardinóban. Az apjával él, aki idegesítően óvja minden veszélytől, van egy túlsúlyos barátja, aki ugyanúgy utál minden kínzást (például a tornaórát), mint ő, és van egy szerelme, aki észre sem veszi. Ám minden megváltozik, amikor újra felbukkan a 45 évvel azelőtti rejtély, ami Jim és a város minden lakója életét fenyegeti. Jim kénytelen embereket (és nem embereket) toborozni, hogy leküzdjék a szörnyetegeket, amiknek addig a létezéséről sem tudott...

Ezt a könyvet nem saját magam jószántából olvastam el. Tudjátok, van egy testvérem, aki ezt a könyvet kapta az egyik ismerősünktől, és a hátuljára rá volt írva, hogy 16+ és a testvérem még 3 évvel ez alatt van, így aztán anyám a kezembe nyomta a könyvet, hogy olvassam elő, tényleg a testvéremnek való-e. Így aztán kénytelen voltam belekezdeni egy olyan könyvbe, ami nem igazán vonzott, plusz éppen elvoltam egy másik könyvvel, de ennek elsőbbséget kellett élveznie.

Nos, az eredményt itt láthatjátok: 

A könyv hátulján lévő írás, nem igazán adja vissza a könyv igazi tartalmát.

A valóságban a könyvben a trollok gyerekeket esznek vagy rabolnak el, hogy később megegyék őket,  kiveszik belső szerveiket, hogy gyorsabban tudjanak mozogni, csecsemőket akarnak trollmásokkal kicserélni. Közben a trollvadászok a lehető leggyomorforgatóbb módokon ölik meg  a trollokat. A reménytelen szerelem? Ugyanmár. Egyrészt voszonozva lesz, másrészt nincs semmilyen igazi "nehézségük" egymás megszerzése közben.

Igazából normális, érthető és finomabb, nem undorító szavakkal nem lehet pontosan megfogalmazni ezt a könyvet.

Néha olvasás közben úgy tűnik, hogy ez bizony sorozat lesz, hisz az eseményekben még nem vagyunk annyira elől, hogy a hátralévő oldalakban szépen ki lehessen fejteni, de ahogy haladunk előre az írók átugrálnak részeket, amikre számítanánk, kicsit összecsapják a történeti szálakat, hogy időben rövidüljenek, majd az egész finálét pár oldalban, undorító részekkel elénk tárják.

Extra:

Anyámnak is megmondtam, hogy ez nem az öcsémnek való, aki egy csúnyább könyvtől hetekig rosszat álmodik. 

SG - Hihetetlen

Már három éve, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag a fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban. 

De ahogy telik az idő, Lilah nemcsak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik – talán életében először – szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni.

Ami azt illeti ez a rész nem tetszett annyira, mint az első része a trilógiának.
Hiányoltam Seth és Maggie szempontjából íródott fejezeteket, vagyis inkább furcsa volt, hogy ők most csak mellékszereplők a könyvben. De a történet kissé erőltetettnek tűnt Cole műtétjével, a "saját magamról hazudok"-jával, vagy az "eltitkolom, ki vagyok igazából"-lal, hisz ezek az első részben is voltak. Örültem volna, ha kicsit eredetibb a történet, és újabb dolgok is vannak benne a Szerethetetlenhez képest.
Néha kicsit lanyhának tűnt így a Hihetetlen, hisz az elvárásaimat az előző rész alapján állítottam fel. Ennek ellenére élveztem, csak néhány szálat jobban kibontottam volna az írónő helyében; például Harry Dresder és Lilah kapcsolatát, vagy Lilah múltját, és a Birdie-s szálat.

Egy pillanatig komolyan elgondolkoztam azon, hogy elolvassam-e a trilógia harmadik (és egyben ugye lezáró részét) is. De a végén mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom az Elviselhetetlent, mert kíváncsi vagyok Booker szemszögére és az eddigi főszereplők sorsának alakulására, hisz a könyv fogja lezárni a 3 kötetes történetet.

SG - Szerethetetlen

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Huhhh... Na jó, újraindítom a rendszeremet srácok. NAGYON tetszett ez a könyv. Megfelelő arányban volt benne a szenvedés (ez rosszul hangzik, de higgyetek nekem, az is kell egy könyvbe, csak nem szabad túlzásba vinni), és az akció is jó hosszúságú volt. Szerettem azt is, hogy ha nem egy tündérmese világából hozta a szereplőket, hisz Maggienek az anyja alkoholista volt, ami ma eléggé súlyos probléma a társadalomban, és a családtagjaiknak ugyanúgy nehéz dolguk van. Ráadásként mellékevert az írónő a kábszerekből is, ennek ellenére nem volt sok a kettő együtt, ügyesen találta meg az írásában az egyensúlyt.
Tetszett az is, hogy két szemszögből mutatta meg a cselekményt, és ilyen - hát... nem tudom pontosan, mi illene ide... - számomra hitelesen írta meg nő létére a férfi szempontot.

Örülök, hogy véletlenül rábukkantam erre a könyvre, és alig várom, hogy a folytatásait is elolvassam.

SM - Alkonyat

Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

Bella átlagos lány. Olyan, aki úgy dönt, hogy új iskolába iratkozik, és az apjához költözik. Találkozik egy sráccal, akibe beleszeret.

Eddig teljesen átlagos sztori, leszámítva, hogy Edwardról kiderül, hogy egy vámpír, és Bella vére nagyon nagy csábítást jelent a fiúnak.

Ennek ellenére Edward ember feletti, vagyis inkább vámpír feletti erőfeszítéssel kibírja "Bella csábítását".

Csakhogy vámpírokkal összejönni és barátkozni nem csak móka és kacagás. Nem minden vámpír dönt úgy, mint Edward Cullen és a családja: Nem lesznek "vegetáriunosok", vagyis olyanok, akik csak állatvérrel táplálkoznak.

Bellára egy szerencsétlen fordulat következtében egy vámpír vadászni kezd... és el is kapja őt. Ha Edward nem érkezik időben, a lány meghalna...

Spoilerből ennyit mára! :)

Bevallom, én nem akartam elolvasni Stephenie Meyer sorozatát. Úgy voltam vele, hogy minek olvassak el egy felkapott fantasy-t? Nem akarom én a tömeget követni! 

De megint közbe lépett egy anyának elkeresztelt tényező. Ő volt az is, aki a Harry Potter-sorozatra valósággal rákényszerített. És mint akkor, most is igaza lett, hogy ez egy nagyon jó könyv.

Valósággal beleszerelmesedtem; kiakadtam ha megzavartak olvasás közben, nem akartam tanulni egész téli szünetben... És többször elolvastam az első részt, amíg csak a kezem közé nem kaparintottam a folytatást.

Bátran ajánlom minden olyan embernek, aki meg van róla győződve, hogy ez egy baromság. Én is így voltam vele. És most a rabja vagyok!