ÉC – Családcsere

Hortensia teljesen különbözik hóbortos, mozirajongó szüleitől, feltaláló nagybátyjától és háborúsdit játszó nagyapjától. Úgy érzi, bolondok házában él, ahol mindig üres a hűtő, ahol folyton felrobban valami és ahol a családtagok a régen elhunyt nagymama szellemével társalognak. Martinnak azonban éppen ilyen család való! Náluk minden nap kiszámíthatóan unalmasan telik, tökéletesen tiszta házban élnek, ahol a vacsora 33 percig tart. A két osztálytárs fejéből egyszerre pattan ki a mentő ötlet: egy hétre családot cserélnek!

Van két nagyon jó barát; Hortensia és Martin.
Hortensia teljes felfordulásban él. Az anyja író, az apja zenész, a nagybátja feltaláló, a nagyapja pedig háborús tábornoknak képzeli magát és egy patkánnyal van „szolgálatban”. A hűtőjük mindig üres, ráadásul minden hozzátartozója a régen megboldogult nagymamával beszélget. Hortensia úgy érzi, menten meg tudna őrülni. Irigyli Martint.
Martin egy teljesen „normális” családban él Hortensia fogalmai szerint, míg Martin inkább az „unalmas” kategóriába sorolná a családját. A vacsora náluk állandóan 33 percig tart, az anyuka rendszeresen takarít, minden hétfőn előre megírja a következő heti ebéd étrendjét. Martin irigyli Hortensiát.
A két barátnak eszébe jut egy remek ötlet: Cseréljenek egy hétre családot!
Egy hét alatt mindketten negatív élményeket szereznek a másik családjában:
- Martin nem tud rendesen enni.
- Hortensia nem tud senkivel beszélgetni, ezért a szomszédban lakó kutyával és a nagymamájával is elkezd beszélgetni.
- Martin nem tud aludni.
- Hortensia elolvassa anyja regényeit.
- Martin fél Hortensia nagyapjának patkányától, Nikitától.
- Hortensia történeteket kezd el kitalálni.
Mindketten rájönnek, hogy jobban hasonlítanak a családjukhoz, mint hinnék. Az egy hét várva várt vége után közlik egymással, hogy érdekes volt; de soha többé még egy ilyet!

Az utóbbi időben rengeteg nyáltól csörögő, romantikus regényt olvastam; ezért felüdülés volt egy romantika nélküli könyvet olvasni.
A könyv olvasása közben az ember megtanulja értékelni a családját, rokonait, barátait.
Érdekes, tartalmas könyv, lehet élvezni, a furcsaságok, amik benne vannak, élvezetessé teszik a könyvet, pörögnek benne az események, és nem vontatott. Élveztem a történetét, kisebb poénjait, és okultam belőle. Ahogy te is fogsz, ha elolvasod.

Éléonore Cannone:
1971-ben született. Gyermekkorában sokat képzelődött, álmodozott, történeteket talált ki. Azt gondolta, az utazás sok lehetőséget feltár előtte, így rengeteget utazott. 2007-ben jelent meg első felnőtt regénye. Jelenleg Párizsban él és alkot.

PS - Rajongás

„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz." Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen csodás szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie egyszer csak azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva épp egy fiúiskola báljára surran be barátnőjével, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a jóképű és lovagias fiatalemberbe szeretnek bele... Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh különc viselkedése végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?

Ashleigh igazi rajongó; megszállottként tud rajongani, bármiért. Emiatt sokan ferde szemmel néznek rá, de Julie-t nem zavarja (egyébként az ő szemszögéből íródott a könyv).
Ashleigh most éppen a Büszkeség és balítéletért él-hal. Julie is szereti a könyvet, de ő a „csendes, visszafogott” rajongás híve. Nem úgy Ashleigh! Julie legnagyobb megrökönyödésére be akar lógni a közeli fiúiskola báljára, és ha ez a tény önmagában nem lenne elég, még Julie – t is magával akarja rángatni. Természetesen Julie - nak nem nagyon van más választása. A bálon megismerkednek két jóképű sráccal, Neddel és Parral. Mindkét lány úgy érzi, megtalálta élete szerelmét – Parr személyében. A bál után Ashleigh-nek újabb ötlettel áll elő. Hogy találkozhassanak a fiúkkal jelentkezniük kell a fiúiskola színdarabjába, erre Julie-t is rákényszeríti. Ash egy félreértés után meg van győződve arról, hogy Julie Nedbe szerelmes. Julie inkább nem magyarázkodik, hanem a háttérbe húzódik, és kiönti szívét Samanthának, a kertszomszédjának, akinek van egy iszonyatosan jóképű bátyja; Zach…
A próbák vígan telnek, és időközben a nagy rohanás közepette elege lesz a nyomulós Sethből, akit az irodalmi magazin szerkesztőségéből ismer, és elszántan legyeskedik körülötte.
Közben elérkezik Julie szülinapja, de ahelyett, hogy örülne ennek a ténynek, csak siránkozik, hogy tizenhat éves létére még sohasem csókolózott. Zach felajánlja, hogy „gyakorolja” vele a csókolózást…  A csókokat azonban semmisnek tekintik, hiszen Julie Parrba szerelmes, Zachnak pedig barátnője van. Ash rájön, hogy valójában Nedet szereti.
Julie-nak be kell ugrania a főszerepre a színdarabban, amikor a főszerepet játszó lányt az anyukája szobafogságra ítéli. Ez Julie számára egyet jelent: Csókolóznia kell Parral a színpadon. A csók mindkettejüket mélyen megérinti, de vége a darabnak, megvolt a bemutató, így nem találkoznak többet egymással. Ám Ash és Zach közbenjárásának hála mégis találkoznak. Parr ugyanis Ash unszolására segít Julie-nak lerázni Sethet, aztán valamilyen úton-módon Julie és Parr mégis kettesben maradnak; kitörnek belőlük a rejtett érzelmek, és bevallják egymásnak szerelmüket.

Elképesztő, lenyűgöző, romantikus regény. Minden vonás megvan benne, ami egy ilyen fajtájú könyvbe kell. Az események több szálon futnak, mégis keresztezik egymást. De még így is érezhetően könnyed, vidám, szép, humoros és közérthető. S bár az egész Julie szemszögéből íródott, érződik a többi szereplő hangulata a regényben. Egyaránt ajánlom mindenkinek; nemtől és kortól függetlenül.
Ez az egyik legnagyobb könyvélményem, pedig már volt egy pár…

RH - Bizalomjáték

Semmi sem fogható az első csókhoz... Na ne! Szó sem lehet róla! Sean Reed? A párom? Az egész tábvez-képzésre?! Lehet, hogy Sean gyönyörű mélykék szeme megdobogtatja a szívem, de attól még hírhedt bajkeverő! És most egész nyáron vele leszek összezárva? Hát ez nagyon nem fog működni! Hiába káprázatos a mosolya. Nem, nem és nem!


Jessica alig várja a tábvez (táborvezető) képzést. Legjobb barátnőjével Lizzel együtt jelentkezett, és mindkettejüket beválasztották. Arra gondol, hogy milyen szuper lesz az egész nyár. Mikor azonban beosztják őt egy teljes hétre egy olyan srác mellé, akit ki nem állhat, akkor már egészen másképp gondolja…
Sean Reed egy olyan srác, aki a 10-ből 9 pontot elér a mércén, gyilkos a mosolya és gyönyörű a szeme. Jessica azonban nem csak ezeket látja benne: a srác kígyót tett Jess ágyába, csalt egy játékban… Jess képtelen megbízni benne, holott ez nagyon fontos lenne; csak ha bíznak egymásban, akkor sikerül átmenniük a tábvez képzésen, és lehetnek tábvezek. Egyszer eltévednek az erdőben, és kénytelenek kint éjszakázni. Jess megtanul bízni a srácban, és rádöbben, hogy végig odáig volt a fiúért, de amikor az csalt – azaz magára vállalta, hogy csalt, csak azért, hogy a tesóját ne tiltsák ki a táborból – elveszítette Seanben való bizalmát. Az erdőben bevallják egymásnak, hogy amikor első nyáron találkoztak, akkor tetszettek egymásnak, de azt nem, hogy most is szeretik egymást.
Másnap visszatalálnak a táborba és mindenki örül nekik. Rá egy napra, a tábvez képzés utolsó napján mindketten beúsznak a tábor zászlajáért, amit csak a legbátrabbak tesznek meg. Sean megcsókolja a mólón Jess-t, így esik meg Jessica első csókja, azzal a sráccal, akit szeret, és aki viszont szereti őt.


Kevés könyv van, amit nem szeretek, de ez igazán jó volt. Jó, számítani lehetett arra, hogy a végén összejönnek, de ez csak azért van, mert az elejére rá van írva, hogy „Első csók sorozat; 1. rész”. Végig izgalmas, és nem egy elcsépelt szerelmi történet, ami szerintem sokat számít.

Új könyvek - új élmények

Mint tudjátok csütörtökön kezdődtek a 87. Ünnepi Könyvhét.

Igazából a megnyitói programok, ha jól tudom, már szerdán délután lezajlottak. Én azonban csütörtökön mentem ki a barátnőmmel, és egy idő után - csekély 2 és fél óra - megtaláltam pár könyvet, amiket jó kedvezményekkel meg is tudtam vásárolni.

Az első könyv, amiért célirányosan mentem is, Böszörményi Gyula új "fél könyvét" szerettem volna megvenni, amire 33%-os kedvezmény volt.

Azért vettem meg már csütörtökön a könyvet, mert vasárnap Böszörményi dedikálta őket, és addigra már el szerettem volna olvasni.

Szerencsére nem hagytam vasárnapra, a dedikálás időpontjára a vásárlást, mert amikor vasárnap mentem a dedikálásra, akkor már elfogyott a standokról az összes ottani példány.

 

Egy másik könyv, amit 30%-os kedvezménnyel lehetett megvásárolni, szintén a birtokomba került. Ezt tulajdonképpen a szüleimtől kaptam ajándékba, csak én választhattam a könyvet magamnak. :-)

 

A harmadik könyvet is ajándékba kaptam, a nagyszüleimtől a pár nappal előtti szülinapom alkalmából, és én választhattam ki magamnak, mert már nem tudtak nekem mit választani maguktól. :-)

Ezt a könyvet is már régebben kinéztem magamnak, csak úgy voltam vele, hogy olcsóbban hozzájutok a könyvhéten.

EB - Üvöltő szelek

Előre kell bocsátanom, hogy hiába az EB - Üvöltő szelek a cím, nem a focis Európa bajnokságról és az azon történő balhékról lesz szó, bár ha lenne egy olyan újságíró, aki ilyen címmel jelenteti meg egy, az előbb említett témájú focis cikkét, az nagy poén lenne. :-)

Szerelem, gyűlölet, bosszú. Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig - s talán azon túl is - tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. "Emily húgom élete egyetlen fél év kivételével teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között"- írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története.

Emily Brontë nagy mesternek számít ezzel a művével, ahhoz képest, hogy ez az egyetlen prózai műve, ráadásul elszigetelten is élt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a fantáziája nem szárnyalhatott szabadon. Hisz ha az ember egyedül tölt egy jó időt, akkor elkezd történeteket gyártani saját magának, de ezeket nem sokan vetik papírra.

Ami magát a könyvet illeti, vagyis magát az írott részét...
A maga módján nagyon tetszett. Nem olvastam még hasonló romantikus könyvet, ami nagy dolog, mert elég sokat olvastam már, tekintve, hogy volt egy nagy "romantikus könyv" korszakom, amikor vég nélkül azokat olvastam, bár ezen valószínűleg minden lány keresztül esett már.

A történet a múltban történik, és egy derék, régebben a háznál szolgáló asszony meséli el az új bérlőnek a történetet, amikor az betegen fekszik. Az elbeszélés fokozatosan közeledik a jelen ideje felé, majd el is éri azt. Ekkor a bérlő fogja sátorfáját, és elmegy arról a vidékről, de bérletét fenn tartja. Később visszatér, majd a derék szolgáló - aki ugyan eléggé pletykás ugyebár, hisz tulajdonképp egy vadidegennek elmeséli az egész történetet, pár nappal a bérlet kivétele után... - újra mesélni kezd, és elmeséli az a "részt" a történetből, ami a bérlő távolléte alatt történt.

Ez nem egy tipikus, rózsaszín romantikus regény; pont egy olyan szerelmi történet, ahol a szerelem miatt többet szenved az ember, mint amennyit örül. Kissé olyan Rómeó és Júlia feeling, csak nincsenek benne kimondottan ugyanolyan elemek.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek, akinek elege van a sok nyálas, happy könyvekből.

Extra:
Itt nem lehet tisztán megállapítani, hogy ki a főszereplője ennek az egész műnek, hisz a személyek változnak a történetben, de a mesélő cseléd és az őt hallgató bérlő se lehet főszerepben, hisz a történetben nincs nagy szerepe egyikőjüknek sem.

EL - Fenevadak kertje

Erik Larson az amerikai dokumentarista próza széles körben elismert és az olvasók által is mestere. Aki ez alkalommal Hitler hatalomra kerülésének idejébe kalauzol el bennünket.

1933, Berlin. Ebben az évben nevezik ki William E. Dodd történészprofesszort a hitleri Németország amerikai nagykövetének,, egy olyan évben, amely a későbbiekből visszatekintve a történelem fordulópontjának bizonyult.

Dodd, a kifogástalan modorú chicagói professzor magával viszi a feleségét, a fiát és az életvidám lányát, Marthát. Marthát eleinte elbűvölik a fogadások, a pompa és a Harmadik Birodalom jóképű ifjai, akik ragályosan lelkesedtek azon elképzelés iránt, miszerint Németországnak vezető szerephez kell jutnia a világban. Mivel bolondul az "Új Németországért", a lány újabb és újabb szerelmi viszonyokba bonyolódik, köztük a meglepően tiszteletreméltó Gestapo-vezérrel, Rudolf Dielsszel.

Dodd aggódva figyeli a zsidók elleni támadásokat, a sajtócenzúrát, és a készülő új törvénytervezetek közkézen forgó vázlatait. A hitleri vezetés lényege már az első évben feltárul, és az árnyak egyre erősödnek, így Doddék az izgalmak, az intrikák és romantikus kalandok mellett megtapasztalják a borzalmakat is, miközben az erőszak és gyilkossághullám felfedi Hitler valódi jellemét és kegyetlen törtetését.

A szerző Dodd és a lánya, Martha naplóinak segítségével mutatja be, milyen volt ennek a kegyetlen időszaknak a kezdete , Hitler, Goebbels, Göring és a többi fenevad közvetlen közeléből szemlélve.

Larson egy kiváló dokumentarista író, akinek egyedülálló képessége, hogy az elejtett félmondata alapján akár az egész karakter jellemét felépíthessük magunkban.

Ezúttal a hitleri Németországba kalauzol bennünket Mr. Dodd amerikai nagykövet és családja által.

Dodd és lánya, Martha szeretne hinni a német megújulási forradalomban, és eleinte nem szeretnék meglátni a német brutalitásra utaló jeleket. Martha ledér és apja nem nagyvilági életét követve lehetünk részesei a második világháború előtti Németország napjainak, és tanúi lehetünk a Dodd család ébredésének is Németországgal kapcsolatban.
Belepillanthatunk az amerikai elnök és külügyminisztérium politikai és társadalmi viszonyaiba, de a végén láthatjuk a becsületes, igazmondó ember bukását is.

Egyik fontos tulajdonsága még a könyvnek, hogy nem tár elénk egy végső következtetést, hanem végig tényeket közöl velünk, és hagyja, hogy levonjuk saját következtetéseinket. Ami azt gondolom, hogy a mai világban fontos, tekintve, hogy gondolkozásra ösztönzi az embereket ebben a gondolattalan, kész információt adó világban.

AC - Gyilkosság Mezopotámiában

Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:
"Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod."
Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…

Ugyebár nemrégen volt a kompetenciamérés a diákoknál, és nekem is kellett írnom.

A hírek ugyan arról szólnak, hogy milyen nehéz feladatok voltak, de az igazság az, hogy nagyon könnyű volt az egész, például az egyik feladat konkrétan az volt, hogy vajon mennyi 500g-200g?
Gondolom ez most mindenkinek nagy lelki válságot okoz, nyúltok a számológépeitekért, hogy beleüssétek...
Hogy ezt most miért vezetem így fel? A szabályok szerint az írásokra kijelölt 45 percben nem lehetett hamarabb elhagyni a termet vagy elektronikus eszközt használni, és annak ellenére, hogy mind 30 perc alatt végeztünk egy-egy szakasszal.
Így aztán előkerültek a táskákból az olvasmányok, és azokkal foglaltuk el magunkat, míg ki nem mehettünk.

Én aznap pont nem vittem magammal könyvet, mert annyira pici volt a táskám, hogy nem fért volna bele az a vastag könyv,  amit egyébként olvasok. Így az első szünetben egy szintén könyv nélküli barátnőmmel meglátogattuk az iskola könyvtárát, és kivettünk egy-egy könyvet.
Nekem ez Agatha Christie Gyilkosság Mezopotámiábanja volt.
Úgy gondoltam, hogy majd a mérés befejeztével visszaviszem, de mire addig eljutottam időben, pont beindult a cselekmény, és én meggondoltam magam.

Nem tudom, ki mennyi Agatha Christiet olvas. Én egy időben nagyon ráakadtam és csak tőle olvastam vagy két hónapon keresztül.
Aki olvas tőle, az tudja, hogy vannak olyan könyvek amikor nagyon hamar rájön az olvasó, hogy ki a gyilkos, de ez pont NEM ilyen könyv.

Egy ápolónő szemszögéből olvassuk az egészet, akinek a furcsa múltú, ideges, ugyanakkor meg is fenyegetett úrnőjét, vagyis inkább ápoltját meggyilkolják. Az éles eszű, és nagy tűrőképességű ápolónő Hercule Poirot segítségére lesz, aki pont akkor vetődött arra az Isten hátamögötti helyre, az egyébként régészettel foglalkozó csapat közelébe, ahová már csak egy lépés meghívni a mókás franciát.
A szálak az olvasó számára inkább bonyolódni látszanak, semmint tisztázódnának.

Most akkor ki szerelmes kibe? Milyen fény is volt az a lelettárban? Ki akarná bántani Mrs. Leidert? És kinek válik "szokássá a gyilkosság", hogy még egy embert megöl időközben?

Poirot-nak persze nem jelent gondot a rejtély, így végül mi is megtudhatjuk az igazat.