EB - Üvöltő szelek

Előre kell bocsátanom, hogy hiába az EB - Üvöltő szelek a cím, nem a focis Európa bajnokságról és az azon történő balhékról lesz szó, bár ha lenne egy olyan újságíró, aki ilyen címmel jelenteti meg egy, az előbb említett témájú focis cikkét, az nagy poén lenne. :-)

Szerelem, gyűlölet, bosszú. Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig - s talán azon túl is - tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. "Emily húgom élete egyetlen fél év kivételével teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között"- írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története.

Emily Brontë nagy mesternek számít ezzel a művével, ahhoz képest, hogy ez az egyetlen prózai műve, ráadásul elszigetelten is élt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a fantáziája nem szárnyalhatott szabadon. Hisz ha az ember egyedül tölt egy jó időt, akkor elkezd történeteket gyártani saját magának, de ezeket nem sokan vetik papírra.

Ami magát a könyvet illeti, vagyis magát az írott részét...
A maga módján nagyon tetszett. Nem olvastam még hasonló romantikus könyvet, ami nagy dolog, mert elég sokat olvastam már, tekintve, hogy volt egy nagy "romantikus könyv" korszakom, amikor vég nélkül azokat olvastam, bár ezen valószínűleg minden lány keresztül esett már.

A történet a múltban történik, és egy derék, régebben a háznál szolgáló asszony meséli el az új bérlőnek a történetet, amikor az betegen fekszik. Az elbeszélés fokozatosan közeledik a jelen ideje felé, majd el is éri azt. Ekkor a bérlő fogja sátorfáját, és elmegy arról a vidékről, de bérletét fenn tartja. Később visszatér, majd a derék szolgáló - aki ugyan eléggé pletykás ugyebár, hisz tulajdonképp egy vadidegennek elmeséli az egész történetet, pár nappal a bérlet kivétele után... - újra mesélni kezd, és elmeséli az a "részt" a történetből, ami a bérlő távolléte alatt történt.

Ez nem egy tipikus, rózsaszín romantikus regény; pont egy olyan szerelmi történet, ahol a szerelem miatt többet szenved az ember, mint amennyit örül. Kissé olyan Rómeó és Júlia feeling, csak nincsenek benne kimondottan ugyanolyan elemek.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek, akinek elege van a sok nyálas, happy könyvekből.

Extra:
Itt nem lehet tisztán megállapítani, hogy ki a főszereplője ennek az egész műnek, hisz a személyek változnak a történetben, de a mesélő cseléd és az őt hallgató bérlő se lehet főszerepben, hisz a történetben nincs nagy szerepe egyikőjüknek sem.